Arany Albert László (FI)

(* 1909. szept. 19. Betlér, † 1967. okt. 13. Rozsnyó) Nyelvész, tanár, néprajzkutató. Rozsnyón érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen szlovák nyelvészetet és filozófiát tanult. 1937-ben doktori címet szerzett, ezután évekig a pozsonyi magyar gimnázium tanára volt. 1937-től a Šafárik Tudós Társaság nyelvtudományi szekciója mellett működő magyar bizottság vezetőjeként a szlovákiai magyar nyelvjárások gyűjtését irányította. 1943–1946 között az SZTA kutatója. Jozef Orlovskýval közösen megírta az első szlovák nyelvű strukturalista grammatikát (Gramatika jazyka slovenského, 1946). 1946-ban magyar nemzetisége miatt elbocsátották állásából. 1947-ben bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség munkájába. 1949-ben letartóztatták, és a jáchymovi munkatáborba nyolc évi kényszermunkára ítélték. 1955-ben elnöki amnesztiával szabadult. 1955 és 1958 között a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója, 1958-tól pozsonyi munkahelyeken egy ideig fizikai munkás, majd a munkatáborban szerzett súlyos betegsége miatt visszaköltözött Rozsnyóra. Utolsó éveiben ismét nyelvészeti kutatásokat folytatott. Érintőlegesen a szlovákiai magyarok néprajzával is foglalkozott. 1942–43-ban több száz szociofotót készített Zoborvidék falvairól. – Fm. Psychologické základy javov bilingvistických (tan., 1939); A szlovákiai magyarság néprajza (1941); Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (1944); Az ősmagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése (tan., 1967). – Ir. Tóth Károly–Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

Mayer Erzsébet; Güntherné (FI)

(* 1905. okt. 13. Pozsony – † 1973. nov. 12. Pozsony) Művészettörténész, muzeológus, egyetemi docens. Pozsonyi gimnáziumi tanulmányai után festészetet tanult, majd a bécsi iparművészeti iskola hallgatója lett. Ezzel párhuzamosan művészettörténetet és régészetet hallgatott a pozsonyi egyetemen. Szépen ívelő pályája az 1950-es években politikai okokból megszakadt. 1952-ben el kellett hagynia szülővárosát. Eredetileg a guszonai földműves szövetkezetben jelöltek ki számára munkahelyet, végül barátai közbenjárására fiával és unokatestvérével Betlérbe került, ahol az egykori Andrássy-kastély, valamint a krasznahorkai vár gondnoka lett. Feladata a kastély és a krasznahorkai vár leltárának felállítása és feldolgozása volt. 1953-ban feldolgozta a textilből, porcelánból, üvegből és kerámiából készült alkotásokat, valamint a grafikai műveket és a bútorokat. Betlérben olyan alapos és fontos munkát végzett a gyűjtemények rendszerezése és feldolgozása terén, hogy az általa létesített gyarapodási könyv a jelenlegi múzeum alapdokumentációját képezi. A szaktevékenység mellett kidolgoztatta a kastély és a vár geometriai alaprajzát, elkészítette a tárlatvezetői szövegeket, s lehetővé tette, hogy a kastély egész évben látogatható legyen. Már abban az időben is 70 ezer látogatót számlált évente a két épület. Ettől számítódik a Főúri lakáskultúra a 18–19. században c. állandó tárlat a kastélyban, a várban pedig a történelmi kiállítás megnyitása. Tanulmányozta Rozsnyó műemlékeit és a városban fellelhető művészeti alkotásokat. Több tanulmányban foglalkozott a város és a környék kimagasló értékű műemlékeivel. Ő írta a Szl. műemlékeinek három kötetes összeírásában a Rozsnyóval kapcsolatos szócikkeket. 1955-től haláláig ismét Pozsonyban élt, ahol a Comenius Egyetem Bölcsészkarán és a Képzőművészeti Főiskolán a bizánci és a reneszánsz művészetről és az iparművészet történetéről tartott előadásokat. – Fm. Štátny kaštieľ Betliar a okolie (1954); Štátny hrad Krásna Hôrka a okolie (1954); Z minulosti Rožňavy a jej pamiatok (1961).